. - G-Portál

Jean-Georges Noverre a "Balett Shakespeare-je"-ként vált ismertté. Bár 150 balettjének egyike sem maradt ránk, a művészetre tett hatása adta neki a "Balett nagyapja" nevet, ahogy ma is ismerjük. 1754-ben készítette el első balettjét és 1760-ban kiadta 'Levelek a táncról' c. könyvét. A könyv saját elképzeléseit tárja fel: bár tartalmának nagy része ma már elfogadott, megírásától valójában egészen a 20. század elejéig forradalminak számított Noverre előtt, a korszak egy kritikusa a következőket mondta: "a tánc a színművészet bármely területén oly' kevéssé kifejezővé vált, hogy akár bábuk és gépek is könnyedén helyettesíthetnék a táncost".
Sokan feltették már azt a kérdést, hogy mi volt Jean Georges Noverre ideológiájában az, ami annyira forradalminak számított. Dorothy Samachson 'Ismerjük meg a balettet' c. könyvéből idézve "A dráma bevezetése a balettbe nagymértékben köszönhető a koreográfusnak, Jean Georges Noverre-nek, aki 1760-ban megjelentetett egy könyvet, melyben lefektette a balett néhány fontos szabályát és alapelvét. Számos fejlesztés között Noverre bevezette a 'pas d'action'-t, a balett történetének kibontakoztatására használt cselekmény ill. pantomim lépését. Ez és más újítások lehetővé tették, hogy szakítsanak az udvari tánc addigi merev szabályaival és hozzájárultak a balett színművészeti lehetőségeinek fejlődéséhez. Noverre segített abban, hogy a balett a szórakozásból, puszta időtöltésből a 'ballet d'action', vagyis a cselekmény balettjává váljék, ezzel lehetőség nyíljon emberi érzésekről szóló történetek megjelenítésére. Noverre a kosztümök terén is újításokat ért el és egyben rámutatott arra, hogy a zenésznek, a koreográfusnak és a tervezőnek együtt kell dolgoznia egy balett létrejöttében. Számos alapelv, melyeket ő fektetett le először, még napjainkban is irányadóak."
Noverre gondolatait, legjobban könyvéből vett részlettel lehet idézni:

"Amikor eldöntöttem, hogy írok egy olyan művészetről, ami tanulmányaimnak és elmélkedéseimnek állandó tárgyát képezi, még alig sejtettem érdeklődésem sikerét és hatását az irodalmárok és az ízlés embereinek körében; ugyanakkor ezzel párhuzamosan épp azok között, akikről elsősorban mintáztam, rosszindulatú és ingerült fogadtatásra talált."

Noverre pártfogoltja, Dauberval (1742-1806) két okból vált ismertté. Először is ő koreografálta 1786-ban a "La Fille Mal Gardee"-t. Ez volt az első olyan balett, ami az emberek életét dolgozta fel s így szakított az addigi mitológiai balettel. Ez a jelen repertoárjának legrégebbi darabja. Másodsorban nagy hatással volt Salvatore Vigano pályafutására. Vigano irányítása alatt az olasz balett virágkorát élte, és halála után bekövetkezett annak hanyatlása. Vigano-nak egyébként más dolgokat is köszönhetünk, többek között, hogy ő volt Carlo Blasis tanára.
Noverre-re nagy hatást gyakorolt Marie Salle és a tánc szabadságáról, valamint az érzelmek fontosságáról alkotott elképzelései. Úgy érezte, a technika maga nem elég egy táncosnak tudása kiteljesedésére, csak a tánc történetének életre keltésére. A nagyszerű Dupré-vel tanult. Mint táncos, a párizsi Opera Comique-ban debütált 1743-ban. 1744-ben Berlinbe utazott, 1747-ben Dresdenbe, majd 1749-ben Strasburgba, ahol megismerkedett feleségével, Marguerite Sauveur-rel. Táncolt Mairselles-ben, majd Lyons-ba utazott, ahol Camargo-val lépett fel és megkoreografálta első balettjét. Miután végigtáncolta egész Európát, Londonban telepedett le, de ekkoriban bármi, ami francia volt, ellenszenves fogadtatásra talált. Garrick Noverre-t a 'Tánc Shakespear-je'-ként tisztelte. Londonban maradt és titokban balett tanárként dolgozott. Itt írta meg híres Levelek a Táncról c. művét, amit egyidejűleg adtak ki Stuttgartban és Lyonsban. Visszatért Lyonsba, ahol a 'ballett d'action'-ről alkotott elképzelései előmozdították munkáját. Teóriái meglehetősen vitatottak voltak. Bécsben minden idők legnagyobb koreográfusának és kiváló tanárnak tartották. Végül Párizsban is elfogadták a balett mestereként. Élesen szembenállt M. Gardellel és Jean Daubervallal, akik úgy gondolták, G. Vestis visszavonulása után megszerezhetik ezt a pozíciót. A kinevezés Marie Antoinette befolyásának volt köszönhető, akit még Bécsben tanított. 1780-ig maradt. A francia forradalom után Angliába kellett menekülnie. A Londoni Királyi Színházban nagyszerű párost alkotott P. Gardel-lel, Antoine Bournonville-lel és a későbbiekben Marie Guimard-dal, A. Vestris-sel és Didelot-tal. Halála előtt visszatért Franciaországba és megjelentette a Levelek újabb kiadását. Saint-Germainban halt meg szerény visszavonultságban. Élete során több mint 150 balettet koreografált. Bár egy balettje sem maradt fenn, teóriái továbbra is velünk vannak.
Noverre 'Leveleinek' egyetlen elérhető példánya a Lincoln Előadóművészetek Központi Könyvtárában található.
Noverre egy hibátlan technikában hitt, de hozzá kellett szokni, hogy a balett történetét és cselekményét ne úgy mozdítsák elő, mint a cirkuszi előadók. Swam Lake-et nézve nehéz megértenünk, milyen volt a balett Noverre előtt. A táncról alkotott elképzelése az volt, hogy egy történetet a lehető legközvetlenebb módon kell elmondani. Az ő nevéhez kötik a Ballet d'Action-t, bár nyilvánvaló volt, hogy előtte már mások is megpróbálták. Noverre könyvét a pantomim használatának tárgyára alapozta. Arra ösztönözte a díszlet- és jelmeztervezőket is, hogy ne nyomják el magát a koreográfiát.
A következőkben néhány gondolat tőle:

"Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása - vagy legalábbis annak kellene lennie."

"A balett egy kép, vagy sokkal inkább képek sorozata, melyeket a balett tárgyát képező cselekmény köt össze: a színpad, mint mindig, maga a vászon, amin a szerző kifejezi elképzeléseit."

Oly' sok pillanatáról beszélve a következőket írta: "Miért ismeretlenek számunkra a koreográfusok nevei? Azért, mert az efféle munka csak egy pillanatig tart."

"A koreográfusoknak tanulmányozni kellene a nagy festők képeit."

"Egy koreográfus - ész és intelligencia hiányában - a tánc ezen darabját mechanikusan kezeli és megfosztja azt hatásaitól, mert nem érzi annak lelkét."

"Néhány rosszmájú kritikus nem ért eleget a művészethez ahhoz, hogy bírálja azt."

"Egyáltalán nem pártolom a rendetlenséget és a zavart. Ellenkezőleg. Szeretném, ha a rendetlenségben is megtalálnánk a rendszert."

"Nehéz olyan koreográfussal találkozni, aki valódi érzések birtokában van."

"Ha (a koreográfusok) érzelmi ereje gyenge, kifejezőkészségük éppúgy az lesz."

"A jól megkomponált balett egy élő kép."

"Egy zseni talán felborítja a szokásos szabályokat és új utakon halad előre, ha azok művészetének tökéletességéhez vezetik."

"Nagyra becsülöm az emberi gépezet képességeit."

"Nem értem azokat a terveket, melyek nem mutatnak bevezetést, cselekményt és tetőpontot."

"Ha a színek túl élénkek és vakítóak, megfosztják a dombormű alakjait attól, amit nyújtaniuk kéne; nem tűnik ki semmi, mert nincs művészileg megkomponálva semmi."

"A tánc zene nélkül annyi, mint az éneklés szavak nélkül."

"Mint mondottam, Uraim, a tánc túl komplikált, a karok szimmetrikus mozgása pedig túl egyhangú ahhoz, hogy a képnek összetettsége, kifejezőkészsége és egyszerűsége legyen; ezért aztán, ha művészetünket a valóság tükrében szeretnénk megközelíteni, fordítsunk több figyelmet a karokra és kevesebbet a lábakra."

"Amikor valaki szeretne a tánc világába lépni, az első szempont mindig a fizikum."

"Ha több jó mester (tanár) lenne, talán jó tanuló sem lenne olyan kevés."

"A balettek kompozíciója véleményem szerint gazdag és költői képzelőerőt igényel."

"Mint azt már tudják, Uraim, egy ember arca nem más, mint szenvedélyének tükre, amiben a lélek izgalmai és mozdulatai jelennek meg és amiben a nyugalom, élvezet, szomorúság, félelem és remény a másik oldalon jelentkezik."

"Nemes légkör, kecses alak, büszke testtartás, fenséges pillantás - ezek alkotják a táncos álarcát a komoly stílusban."